A vadember fát vágni ment ki az udvarra,mert régóta hanyagolta azt a tevékenységet. Úgy gondolta jó lesz majd télen amikor majd a hulladékfa elég a kályhájában.Ahogy haladt előre a farakás felszámolásában észrevette,hogy a fák amik egyre lejjebb vannak, egyre korhadtabbak. Tüzet gyújtott hát az udvaron.A szomszédok a nagy szél miatt,legszívesebben a picsába küldték volna,de nem tették.A tűz az összegyűjtött papírszemét segítségével, egyre magasabbra hágott. A tüzelés közben a vadember vigyázott, hogy a korhadt fákra tapadt csigafélék megmeneküljenek a tűz pusztító lángja elől.Szép lassan a farakás aljára ért.Észrevette hogy sünifészek lapul a rakás alján.Letakarta a kis sünik fészkét egy ládával.Óvta őket a a szomszéd kutya mohó pusztító kíváncsiságától. Kiderült a vadember,mégsem olyan vadember,mit amilyennek gondolták volna mások, akik nem ismerték. A tűz lassan kialudt. A vadember nyugodni tért.