Egy régi könyvecske akadt a kezembe.Shakespeare Szonettjei címmel.Ifjúsági Könyvkiadó Budapest.1956. Valami titok övezte ezt a kis könyvecskét a családunkban,hát magamhoz vettem,mert szeretem a titkokat. A titok akkor szép,ha örökre az marad,a maga valóságában ahogy egykor az megesett.Két ember között valahol,valamikor. Véletlenül vagy sem a könyv,itt nyílt ki. Shakespeare.XXXVI szonett Bizony jobb,ha utunk most elszakad noha szerelmünk oszthatatlanul egy: így sok foltot,mely velem marad, viselem majd magam,tenélküled. Két szívünk közös vágy, de éltünkben olyan választó bántalom is él, melytől,bár csökkenti örömünk ,nem egy szép órát veszt a szent szenvedély. Nem illetett ezután a szavam, mert szégyenem megszégyenítene, s hogy becsülsz, ne mutasd nyilvánosan, mert megromlik neved becsülete: nem,nem, ne tedd,mert szívem úgy szeret, hogy, mint magad,enyém a jóhíred.