Már nem akarok lakást venni, otthonom a föld. Ölelő karod éjjeli párnám, a szíved nyugvó kikötőm. Elhagyom ezt a tájat, ahol egykor születtem. Kopott kis házam már a múlté, szíved rejtekébe igyekszem. Ne sírj, ölelj, csókjaimmal lelked álmát ringatom. Nem győzöm mondani százszor, szeretlek szívből nagyon. Csókjaid álmán az örök fényben, mikor elveszek végleg, Még ott is a mosoly él majd bennem, s álma az elmúlt létnek ..........rezzen....