nem akarom,hogy a múló idő fájjon, álmodom, és idő homokjára révedek ami az órában pereg, s merek ostoba lenni, de szabad,s majd marad, mi szívemből marad, az üres semmi szeretni, és szeretve lenni,ennyi az élet,csak ennyi csak ennyi,vagy mindig tovább menni és valóban semmivé lenni....? (megihlettél.....és megdöbbentem....ki vagy,s ki voltam,minek ez az egész?)