Emlékezem egykori mesteremre Szentmihályi Endre bácsira. Nem véletlenül írom ,hogy bácsi. Vannak olyan emberek, akik külső megjelenésüknél fogva ilyenek. Endre, ilyen volt.Közepes magasságú, kopaszodó szemüveges. Tekintete átható. Ha ránézett az ember látta, hogy értelmes emberrel van dolga. A megjelenésében volt valami papos. Később kiderült, édesapja református lelkész volt. Végzettsége szerint, építésztechnikus volt. Sokáig ,még házat is tervezhetett. Érdeklődési köre ,széles skálán mozgott. A technikai dolgokon keresztül a művészeteken át a filozófiáig, szinte minden érdekelte. Ha véletlenül le sikerült vele ülni beszélgetni, azt vehetted észre elszaladt az idő. Egyszer ,így jártunk. Felhívott telefonon, hogy találkozzunk. Megtisztelve éreztem magam.Iszogattunk a Venezia Pizzéria (Szentes)kerthelyiségében, és kérdezgetett. Mit tennék ha ,típusú kérdéseket tett fel nekem. Segítettem neki a dolgait mérlegelni.(Pedig csillagjegye szerint, mérleg volt.) Ezt követően ,E.T.I vi