Az egyik ajtó csukva, a másik nyitva

Zabolátlan idő múlik
s már nem fogod két kezem
nem ölelsz;messze vagy
és csak létezem

Napjaim múlnak
utad messze visz
és téged, szépülő arccal
hív a végtelen

Már csak szél jár
a poros országúton
gyengéd öleléssel
búcsúzom kedvesem