Kinga megölel

Vizsgaidőszak volt a főiskolán.Egy kedves aranyos szőke törékeny,kislány szegődött mellém.Valamiféle lelki megerősítésre vágyott,saját belső kételyeivel szemben.Érezte hogy biztosan tartom magam a kételkedők között.Megölelt.Egy kósza szeretetteljes öleléssel.Megmozdult bennem a szeretet apró szikrája.Régóta megfagyott érzéseim engedni kezdtek.Az mondta nekem -Apa! Már nagyon régen nem halottam ezt.A fiam mondta ezt, már nagyon régen valamikor.
Néha ennyi is elég,hogy az ember azt érezze,hogy él. Köszönöm Kinga.Szeretettel fogadott Apád.Apca :-)