Mellékutak

Az életünk során eljön egy pillanat.Eljön az a pillanat,amikor öntudatra ébredünk a gyermeki létből,és kezdjük észrevenni a körülöttünk levő világot.Mindenkinél eljön ez az idő,de minden egyénnél más és más időpontban.Ekkor megindul a lassú kiűzetés, e gyermekkor önfeledt paradicsomából a világról való tudás felé. Jönnek a felfedezések,benyomások, egyre gyorsabb iramban. Így nem könnyű őket kezelni, és feldolgozni sem. Ekkor kezdődnek a mellékutak. Sok embernél pedig, a rejtekutak. Megindul egy különös utazás egy olyan világba, ami a felnőttek világától külön van, és teljesen beláthatatlan számukra.A felnőtté válás ebben szakaszában,a szülői felügyelet általában hiányzik.Mindenki el van foglalva személyes kis gondjaival ahhoz,hogy a körülötte élőkre, a mellette felnövő emberre odafigyeljen.
Az úton elinduló fiatal,hozzászokik,hogy egyedül van.Egyedül kell egy ismeretlen világot feltérképeznie.Ez a világ, a saját tapasztalatai alapján tükrözi majd vissza önmagát,de ekkor erről még fogalma sincs.Különös szokásokat vesz fel.Kezd érthetetlenül viselkedni.Környezetében ezért kezdik észlelni mennyire megváltozott.Ez a változás általában értetlenséget,meg nem értettséget,rosszabb esetben,elutasítást vált ki.Természetesen még ekkor sem ér rá senki sem,hogy le is üljön a fiatallal,megbeszélni,mi is történt valójában.
Így egyre inkább biztossá kezd válni,hogy az egyedüli út a járható.Többféle felfedezés lehet az általános.Drogok,számítógép mánia,extrém dolgok-sportok állandó kipróbálása,szélsőséges csoportok felé fordulás,vallási gyakorlat a családi trenddel szemben.
Hosszú évek telnek el.Közben ahogy telnek az évek.A tudati mellékutak maradnak.Egy belső világban él .Elfelejtettek rá odafigyelni.Így élhet akár családban is,lehet a társadalom hasznos tagja valójában sohasem él igazán a való világban.Megtanulta azt hogy ő, és a mi vele történik senkit sem érdekel. Sokan vannak köztünk ilyenek. De valóban köztünk vannak?