Nemrégiben hírt kaptam.
A netes postaládámban egy levél volt.Norbi barátom volt aki ezt nekem írta,gondolva arra,hogy engem is érint a dolog.Az állt az emailben,hogy első mesterem meghalt.Nem az első volt,de mégis annak tekintettem.
Az első energetikai tanfolyamon volt ellenőrző mester.Utána nála folytattam tovább a tanulást(lásd én a gyógyító bejegyzést).
Milyen is volt, Endre mester?Középmagas, szemüveges,számomra papos kinézetű.Volt benne valami különös bölcsesség,ami a legtöbb mai emberből hiányzik.Afféle bölcs apaként tekintettem rá szeretettel,és nagyon hiányzott,amikor nem láthattam.
A mestertanfolyamomon találtunk egymásra.Beszélgettünk,mint ember az emberrel,mélyen őszintén,igazán.Megkérdezte, mit gondolok akkori párkapcsolatáról.Megmondtam az igazat,hogy nem lesz hosszúéletű a kapcsolat.Megbántottam,pedig nem akartam.Aztán az élet igazolta meglátásomat.Már akkor jelezte nekem,hogy az igaz szavaimért többször megütöm még a bokámat.Ennek ellenére, jó viszonyban maradtunk.
Egy alkalommal titokban találkoztunk,mert sok ember volt aki mindig akart tőle valamit.
A Taverna Pizzéria teraszán üldögéltünk rostos üdítő társaságában.Endre kíváncsi volt arra, mások hogy látják őt. Beszélgettünk arról, hogy jó lenne,ha elvégezné az országos természetgyógyász vizsgát. Már akkor hatalmas eredményekkel gyógyított embereket,csak egy hivatalos papírra volt hozzá szüksége. Megtisztelve éreztem magam,hogy egy ilyen hatalmas formátumú ember, tőlem kér megerősítést a döntéséhez.Akkor láttam utoljára.Azután nem találkoztunk többet.Eltávolodott a közösségtől,amihez addig tartozott.Egyéni útra lépett.Úgy gondolta úgy lesz helyes.
Eltelt hét év.Megkaptam az emailt,amiben az volt ,hogy nincs többé.
Rosszul esett,annak ellenére,hogy hiszem azt, jobb neki odaát.
Legyen békés az útja.Emléke bennem(bennünk) él.
A netes postaládámban egy levél volt.Norbi barátom volt aki ezt nekem írta,gondolva arra,hogy engem is érint a dolog.Az állt az emailben,hogy első mesterem meghalt.Nem az első volt,de mégis annak tekintettem.
Az első energetikai tanfolyamon volt ellenőrző mester.Utána nála folytattam tovább a tanulást(lásd én a gyógyító bejegyzést).
Milyen is volt, Endre mester?Középmagas, szemüveges,számomra papos kinézetű.Volt benne valami különös bölcsesség,ami a legtöbb mai emberből hiányzik.Afféle bölcs apaként tekintettem rá szeretettel,és nagyon hiányzott,amikor nem láthattam.
A mestertanfolyamomon találtunk egymásra.Beszélgettünk,mint ember az emberrel,mélyen őszintén,igazán.Megkérdezte, mit gondolok akkori párkapcsolatáról.Megmondtam az igazat,hogy nem lesz hosszúéletű a kapcsolat.Megbántottam,pedig nem akartam.Aztán az élet igazolta meglátásomat.Már akkor jelezte nekem,hogy az igaz szavaimért többször megütöm még a bokámat.Ennek ellenére, jó viszonyban maradtunk.
Egy alkalommal titokban találkoztunk,mert sok ember volt aki mindig akart tőle valamit.
A Taverna Pizzéria teraszán üldögéltünk rostos üdítő társaságában.Endre kíváncsi volt arra, mások hogy látják őt. Beszélgettünk arról, hogy jó lenne,ha elvégezné az országos természetgyógyász vizsgát. Már akkor hatalmas eredményekkel gyógyított embereket,csak egy hivatalos papírra volt hozzá szüksége. Megtisztelve éreztem magam,hogy egy ilyen hatalmas formátumú ember, tőlem kér megerősítést a döntéséhez.Akkor láttam utoljára.Azután nem találkoztunk többet.Eltávolodott a közösségtől,amihez addig tartozott.Egyéni útra lépett.Úgy gondolta úgy lesz helyes.
Eltelt hét év.Megkaptam az emailt,amiben az volt ,hogy nincs többé.
Rosszul esett,annak ellenére,hogy hiszem azt, jobb neki odaát.
Legyen békés az útja.Emléke bennem(bennünk) él.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése