Recsungpa, miután visszatért Indiából, meggyőződött a büszkeség rendellenességéről, amit Milarépa számos módon próbálta kikezelni belőle. Amint a tanítványa élelemre vágyott, alamizsna-gyűjtésre indultak, de egy öregasszony ócsárolni kezdte őket, azt állítva, hogy neki sincs élelme. Következő nap holtan találták az asszonyt, és Milarépa azt mondta:”Recsungpa,
Mint minden érző lény, ez az asszony is halálra rendeltetett, de ritkán gondolnak az emberek erre a tényre. Így nagyon sok lehetőséget elmulasztanak, a Dharma gyakorlására. Mindketten
Emlékezzünk erre az esetre és tanuljuk meg a leckét belőle. Minek következtében elénekelte:
A káprázat és mulandóság dala
Mikor az élet mulandósága, valakinek mélyen a szívébe hatol,
Annak gondolatai és cselekedetei természetesen megegyeznek a Dharmával.
Ha, ismétlődően és folyamatosan a halálra gondol az illető,
Az könnyedén legyőzi a lustaság démonait.
Senki sem tudja, mikor száll rá a halál-
Épp úgy, mint azaz asszony tegnap éjjel!
Recsungpa, ne légy durva, és hallgass Gurudra!
Megpillantva, a külső világ minden megnyilvánulása,
Tiszavirág-életű, mint az álom, az utolsó éjjel!
Van, aki teljesen elmerül a szomorúságban,
Amint erre a futó álomra gondol.
Recsungpa, felébredtél már teljesen, ebből
Az óriási zavartságból?
Oh, minél többet gondolok erre,
Annál jobban vágyom a Buddhát és a Dharmát.
Az élvezetekre áhítozó emberi test hálátlan hitelező;
Bármi jót teszel is véle,
Azzal mindig a fájdalom magját ülteted el.
Ez az emberi test, egy csomag szenny és mocsok;
Sose légy önhitt tőle, Recsungpa,
Csak hallgasd a dalom!
Mikor én visszanézek a testemre,
Úgy látom, mint egy káprázat-várost;
Bár, életben tarthatom egy ideig,
Végső soron pusztulásra ítélt.
Ha erre gondolok, a szívem
Megtelelik bánattal!
Recsungpa, nem vágnád ki magad a létforgatagból?
Oh, minél többet gondolok erre,
Annál jobban vágyom a Buddhát és a Dharmát
Egy erkölcstelen ember sosem valósíthatja meg a boldogságot.
A kóborló gondolatok az okai, minden sajnálkozásnak
A rossz hajlamok az okai, minden szenvedésnek,
Sose légy telhetetlen, ó Recsungpa,
Csak hallgasd a dalom!
Mikor én visszanézek, a ragaszkodó elmémre,
Olyannak tűni csak, mint egy rövid éltű légy, a vadonban-
Otthontalan, és sehova nem tud aludni térni;
Mikor erre gondolok, a szívem megtelik bánattal,
Recsungpa, engednéd magad belemerülni, a rossz következménybe?
Oh, minél többet gondolok erre,
Annál jobban vágyom a Buddhát és a Dharmát!
Az emberi élet oly bizonytalan, mint
Egy vékony szál a ló farkából,
A szakítás határán csüngve;
Kipurcanhat bármikor, mint
Az öregasszony múlt éjjel!
Ne kapaszkodj ebbe az életbe, Recsungpa,
Hallgasd csak, az énekemet!
Mikor belsőleg megfigyelem a légzésemet,
Úgy találom, mulandó, akár a köd;
Bármelyik pillanatba eltűnhet a semmibe.
Mikor erre gondolok, a szívem megtelik bánattal,
Recsungpa, nem akarod legyőzni ezt, a
Bizonytalanságot most?
Oh, minél többet gondolok erre,
Annál jobban vágyom a Buddhát és a Dharmát!
Közel lenni a gonosz férfi rokonokhoz, csak gyűlöletet okoz.
Az öregasszony esete, nagyon jó lecke.
Recsungpa, állítsd meg a sóvárgó gondolataid
És hallgasd az énekemet!
Mikor a barátokra és hitvestársakra nézek,
Úgy jelennek meg, mint a bazárban séta-fikáló emberek;
A találkozás velük csak ideiglenes, de
Az elválás örök!
Mikor erre gondolok, a szívem megtelik bánattal,
Recsungpa, nem akarsz elhatárolódni,
Az összes világi társulástól?
Oh, minél többet gondolok erre,
Annál jobban vágyom a Buddhát és a Dharmát!
A gazdag ember ritkán élvezi
A vagyont, amire szert tett;
Ez az ok-okozat és a létforgatag fintora,
A pénz és drágakövek túl a fösvénységen és fáradozáson
Gyarapították ennek az öreg nőnek az elemózsiás zsákját.
Ne légy kapzsi Recsungpa,
Csak hallgasd az énekemet!
Mikor a gazdag sorsokra nézek,
Olyannak tűnnek, mint a méz a méheknek-
Kemény munka, mások örömét szolgálni,
Ez a gyümölcse munkásságuknak.
Mikor erre gondolok, a szívem megtelik bánattal,
Recsungpa, nem akarod megnyitni a
Tudatodban rejlő kincstárat?
Oh, minél többet gondolok erre,
Annál jobban vágyom a Buddhát és a Dharmát!
Milarépa 60 éneke/13. Fordította Szemán László.Miskolc
Megjegyzések
Megjegyzés küldése