Ugrás a fő tartalomra

Részlet.Milarépa.60 dalából/1

Recsungpa, miután visszatért Indiából, meggyőződött a büszkeség rendellenességéről, amit Milarépa számos módon próbálta kikezelni belőle. Amint a tanítványa élelemre vágyott, alamizsna-gyűjtésre indultak, de egy öregasszony ócsárolni kezdte őket, azt állítva, hogy neki sincs élelme. Következő nap holtan találták az asszonyt, és Milarépa azt mondta:”Recsungpa,

Mint minden érző lény, ez az asszony is halálra rendeltetett, de ritkán gondolnak az emberek erre a tényre. Így nagyon sok lehetőséget elmulasztanak, a Dharma gyakorlására. Mindketten

Emlékezzünk erre az esetre és tanuljuk meg a leckét belőle. Minek következtében elénekelte:

A káprázat és mulandóság dala

Mikor az élet mulandósága, valakinek mélyen a szívébe hatol,

Annak gondolatai és cselekedetei természetesen megegyeznek a Dharmával.

Ha, ismétlődően és folyamatosan a halálra gondol az illető,

Az könnyedén legyőzi a lustaság démonait.

Senki sem tudja, mikor száll rá a halál-

Épp úgy, mint azaz asszony tegnap éjjel!


Recsungpa, ne légy durva, és hallgass Gurudra!

Megpillantva, a külső világ minden megnyilvánulása,

Tiszavirág-életű, mint az álom, az utolsó éjjel!

Van, aki teljesen elmerül a szomorúságban,


Amint erre a futó álomra gondol.

Recsungpa, felébredtél már teljesen, ebből

Az óriási zavartságból?

Oh, minél többet gondolok erre,

Annál jobban vágyom a Buddhát és a Dharmát.


Az élvezetekre áhítozó emberi test hálátlan hitelező;

Bármi jót teszel is véle,

Azzal mindig a fájdalom magját ülteted el.


Ez az emberi test, egy csomag szenny és mocsok;

Sose légy önhitt tőle, Recsungpa,

Csak hallgasd a dalom!


Mikor én visszanézek a testemre,

Úgy látom, mint egy káprázat-várost;

Bár, életben tarthatom egy ideig,

Végső soron pusztulásra ítélt.

Ha erre gondolok, a szívem

Megtelelik bánattal!

Recsungpa, nem vágnád ki magad a létforgatagból?

Oh, minél többet gondolok erre,

Annál jobban vágyom a Buddhát és a Dharmát


Egy erkölcstelen ember sosem valósíthatja meg a boldogságot.

A kóborló gondolatok az okai, minden sajnálkozásnak

A rossz hajlamok az okai, minden szenvedésnek,

Sose légy telhetetlen, ó Recsungpa,

Csak hallgasd a dalom!


Mikor én visszanézek, a ragaszkodó elmémre,

Olyannak tűni csak, mint egy rövid éltű légy, a vadonban-

Otthontalan, és sehova nem tud aludni térni;


Mikor erre gondolok, a szívem megtelik bánattal,

Recsungpa, engednéd magad belemerülni, a rossz következménybe?

Oh, minél többet gondolok erre,

Annál jobban vágyom a Buddhát és a Dharmát!


Az emberi élet oly bizonytalan, mint

Egy vékony szál a ló farkából,

A szakítás határán csüngve;

Kipurcanhat bármikor, mint

Az öregasszony múlt éjjel!

Ne kapaszkodj ebbe az életbe, Recsungpa,

Hallgasd csak, az énekemet!


Mikor belsőleg megfigyelem a légzésemet,

Úgy találom, mulandó, akár a köd;

Bármelyik pillanatba eltűnhet a semmibe.


Mikor erre gondolok, a szívem megtelik bánattal,

Recsungpa, nem akarod legyőzni ezt, a

Bizonytalanságot most?

Oh, minél többet gondolok erre,

Annál jobban vágyom a Buddhát és a Dharmát!


Közel lenni a gonosz férfi rokonokhoz, csak gyűlöletet okoz.

Az öregasszony esete, nagyon jó lecke.

Recsungpa, állítsd meg a sóvárgó gondolataid

És hallgasd az énekemet!


Mikor a barátokra és hitvestársakra nézek,

Úgy jelennek meg, mint a bazárban séta-fikáló emberek;

A találkozás velük csak ideiglenes, de

Az elválás örök!

Mikor erre gondolok, a szívem megtelik bánattal,

Recsungpa, nem akarsz elhatárolódni,

Az összes világi társulástól?

Oh, minél többet gondolok erre,

Annál jobban vágyom a Buddhát és a Dharmát!


A gazdag ember ritkán élvezi

A vagyont, amire szert tett;

Ez az ok-okozat és a létforgatag fintora,

A pénz és drágakövek túl a fösvénységen és fáradozáson

Gyarapították ennek az öreg nőnek az elemózsiás zsákját.

Ne légy kapzsi Recsungpa,

Csak hallgasd az énekemet!


Mikor a gazdag sorsokra nézek,

Olyannak tűnnek, mint a méz a méheknek-

Kemény munka, mások örömét szolgálni,

Ez a gyümölcse munkásságuknak.


Mikor erre gondolok, a szívem megtelik bánattal,

Recsungpa, nem akarod megnyitni a

Tudatodban rejlő kincstárat?

Oh, minél többet gondolok erre,

Annál jobban vágyom a Buddhát és a Dharmát!


Milarépa 60 éneke/13. Fordította Szemán László.Miskolc

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Fázis dokumentumfilm. Összetöri a valóság illúzióját. (Tudatos álmodás...

Papírkutyák - Mézes az állad köcsög gyerek!