Ma, eszembe jutott, Margit óvónéni.Milyen különös az élet,hiszen óvodás, már igen rég voltam.
Margit óvónéni, egy kövér, öreg, de rendkívül jóságos óvónéni volt.Minden gyerek, hihetetlen módon szerette az óvodában.A kor, akkoriban még, tele volt reménnyel, és bizakodással.Ebben a bizakodó, álmos nyugodt alföldi, légkörben szerették őt a gyerekek.Az udvaron amikor jó volt az idő, legtöbbször mesélni kezdett. Olyankor körégyűltünk,és csodálattal hallgattuk őt.Szavai nyomán, megelevenedtek a mesék.Nem is sejtettük, mekkora csoda részesei voltunk.A szavak mögött megbúvó, feltétlen szeretet megszépített mindent, amit átéltünk.Még Margit nénit is. Igazi szeleburdi gyerekek voltunk akkoriban,de a feltétlen belőle áradó szeretettől, kezesbáránnyá változtunk.Azóta is csak egyetlen ember volt,akiben ez a képesség megvolt.
Hogy mi is valójában ez erő,ezen érdemes gondolkodni.
Ahogy, pillanatnyilag gondolom,a feltétlen szeretet,valójában feltétlen elfogadás.Egyre inkább képtelenekké válnak rá az emberek,ahogy telik felettük az idő.Egyre inkább, előfeltételezésekbe bocsátkoznak,előre elvárnak dolgokat, és ha nem felel meg az elvárásaiknak a másik ember,akkor rövid úton megszabadulnak a társaságától.Aztán maradnak a pótcselekvések,bulizás,társasági élet,vagy a magány szomorúsága,egyhangúsága.
Valójában ha létezik erre megoldás,akkor az a tudat, magára ismerése lehet.Valódi felismerés lehet,ha önmagunkkal szemben ráismerünk.........és itt hagyom abba,mert ezek a felismerések,mindenkinél mások lehetnek.
Senkinek nem szeretném megmondani, mit gondoljon,önmaga felől,vagy arról,, hogyan is viszonyul a saját tudatához.Erre a választ mindenkinek magának,magában kell megtalálnia.Vagy egyszerűen csak szeretnie kell önmagát,és az embertársait.....anélkül,hogy elvárna bármit is.Egy bizonyos Jézus nevű ember is erről beszélt,amikor csak tehette.Azért beszélt erről, mert ez visz el, a magasabb eszmények felé.A szeretet, út a MOST-ba.A JELEN PILLANATBA KÉPES HOZNI A TUDATOT.Hogy miért fontos ez?Mert az emberek többsége, képtelen megélni a jelen pillanatot.E sorok írója sem él földön.Sokszor nincs köztünk,csak testben.Ahogy a Gárdonyi síron van "csak a teste"!:)De igyekszik úrrá lenni ezen,és megbocsájt magának.
Remélem segítettem gondolkodni,ha mégsem,hát az sem baj.
Margit óvónéni, egy kövér, öreg, de rendkívül jóságos óvónéni volt.Minden gyerek, hihetetlen módon szerette az óvodában.A kor, akkoriban még, tele volt reménnyel, és bizakodással.Ebben a bizakodó, álmos nyugodt alföldi, légkörben szerették őt a gyerekek.Az udvaron amikor jó volt az idő, legtöbbször mesélni kezdett. Olyankor körégyűltünk,és csodálattal hallgattuk őt.Szavai nyomán, megelevenedtek a mesék.Nem is sejtettük, mekkora csoda részesei voltunk.A szavak mögött megbúvó, feltétlen szeretet megszépített mindent, amit átéltünk.Még Margit nénit is. Igazi szeleburdi gyerekek voltunk akkoriban,de a feltétlen belőle áradó szeretettől, kezesbáránnyá változtunk.Azóta is csak egyetlen ember volt,akiben ez a képesség megvolt.
Hogy mi is valójában ez erő,ezen érdemes gondolkodni.
Ahogy, pillanatnyilag gondolom,a feltétlen szeretet,valójában feltétlen elfogadás.Egyre inkább képtelenekké válnak rá az emberek,ahogy telik felettük az idő.Egyre inkább, előfeltételezésekbe bocsátkoznak,előre elvárnak dolgokat, és ha nem felel meg az elvárásaiknak a másik ember,akkor rövid úton megszabadulnak a társaságától.Aztán maradnak a pótcselekvések,bulizás,társasági élet,vagy a magány szomorúsága,egyhangúsága.
Valójában ha létezik erre megoldás,akkor az a tudat, magára ismerése lehet.Valódi felismerés lehet,ha önmagunkkal szemben ráismerünk.........és itt hagyom abba,mert ezek a felismerések,mindenkinél mások lehetnek.
Senkinek nem szeretném megmondani, mit gondoljon,önmaga felől,vagy arról,, hogyan is viszonyul a saját tudatához.Erre a választ mindenkinek magának,magában kell megtalálnia.Vagy egyszerűen csak szeretnie kell önmagát,és az embertársait.....anélkül,hogy elvárna bármit is.Egy bizonyos Jézus nevű ember is erről beszélt,amikor csak tehette.Azért beszélt erről, mert ez visz el, a magasabb eszmények felé.A szeretet, út a MOST-ba.A JELEN PILLANATBA KÉPES HOZNI A TUDATOT.Hogy miért fontos ez?Mert az emberek többsége, képtelen megélni a jelen pillanatot.E sorok írója sem él földön.Sokszor nincs köztünk,csak testben.Ahogy a Gárdonyi síron van "csak a teste"!:)De igyekszik úrrá lenni ezen,és megbocsájt magának.
Remélem segítettem gondolkodni,ha mégsem,hát az sem baj.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése