Drága Fiam Bence!
Semmi különös oka nincs, hogy írok neked.
Csupán néhány gondolat,amit meg szeretnék osztani veled.
Gondoltam jó lenne ha tudnád.Mi, és miért történhetett úgy ahogy történt.
Anélkül próbálom ezt leírni kettőnkre vonatkozóan,hogy bárkit is hibáztatnék bármiért is.
Sok sok emberi sorsot láttam magam körül eddigi életem során.Azaz csak belőlük néhány felvillanó részletet,így amit itt próbálok majd közölni azt anélkül teszem,hogy a teljes valóságot ismerném.Tehát a sok életet látva azt gondolom,hogy szerencsés vagyok és hálásnak kell lennem,hogy még egyáltalán gondolatokat írhatok neked.Hogy miért írom ezt?Látva azt,hogy mi történik körülöttem sokszor naponta,látva azt miként teszik emberek naponta magukat tönkre tetteikkel szavaikkal hálás lehetek a "sorsnak"hogy egészséges vagyok.Itt most nem kezdem el azt a történetet,hogy hogyan nőttem fel,milyen,gyerek és kamaszkorom volt,mert bizonyára nem érdekel és felemlegetése felesleges is.
Tömören talán néhány gondolatban összefoglalnám mi is a közös pont,eddigi éltemben levő összes eseménye így közted is.
Ez a közös pont a félelem.A félelem neve ami eddig irányított a SZERETET elvesztésétől való félelem.Hosszasan lehetne sorolni,hány és hány esetben történt ez meg velem,mert nem ismertem fel magamban, hogy a SZERETET az emberi természet sajátja.
Sokszor hogy bárkitől kapni tudjon az ember,elég egy nagyon apró jel. Pl email,telefon, stb. egyéb telekommunikációs eszköz általi jel.
Sokáig abban a tévhitben éltem,hogy el lehet veszteni a SZERETETET.Valóban így van,néhány emberrel kapcsolatban..De a lényünkből fakadót talán sosem.Sok téves nézet, és ahhoz való ragaszkodás,teszi mindazt, hogy tagadni kezdjük a másik ember iránti szeretetünket(ezt úgy általában írom)..Természetesen az visszaüt majd ránk.Nem is kerekíteném mondanivalómat.Némi megnyugvással zárom soraimat."Akinek van füle hallja,akinek van szeme látja."
Üdvözlettel
Apa
Semmi különös oka nincs, hogy írok neked.
Csupán néhány gondolat,amit meg szeretnék osztani veled.
Gondoltam jó lenne ha tudnád.Mi, és miért történhetett úgy ahogy történt.
Anélkül próbálom ezt leírni kettőnkre vonatkozóan,hogy bárkit is hibáztatnék bármiért is.
Sok sok emberi sorsot láttam magam körül eddigi életem során.Azaz csak belőlük néhány felvillanó részletet,így amit itt próbálok majd közölni azt anélkül teszem,hogy a teljes valóságot ismerném.Tehát a sok életet látva azt gondolom,hogy szerencsés vagyok és hálásnak kell lennem,hogy még egyáltalán gondolatokat írhatok neked.Hogy miért írom ezt?Látva azt,hogy mi történik körülöttem sokszor naponta,látva azt miként teszik emberek naponta magukat tönkre tetteikkel szavaikkal hálás lehetek a "sorsnak"hogy egészséges vagyok.Itt most nem kezdem el azt a történetet,hogy hogyan nőttem fel,milyen,gyerek és kamaszkorom volt,mert bizonyára nem érdekel és felemlegetése felesleges is.
Tömören talán néhány gondolatban összefoglalnám mi is a közös pont,eddigi éltemben levő összes eseménye így közted is.
Ez a közös pont a félelem.A félelem neve ami eddig irányított a SZERETET elvesztésétől való félelem.Hosszasan lehetne sorolni,hány és hány esetben történt ez meg velem,mert nem ismertem fel magamban, hogy a SZERETET az emberi természet sajátja.
Sokszor hogy bárkitől kapni tudjon az ember,elég egy nagyon apró jel. Pl email,telefon, stb. egyéb telekommunikációs eszköz általi jel.
Sokáig abban a tévhitben éltem,hogy el lehet veszteni a SZERETETET.Valóban így van,néhány emberrel kapcsolatban..De a lényünkből fakadót talán sosem.Sok téves nézet, és ahhoz való ragaszkodás,teszi mindazt, hogy tagadni kezdjük a másik ember iránti szeretetünket(ezt úgy általában írom)..Természetesen az visszaüt majd ránk.Nem is kerekíteném mondanivalómat.Némi megnyugvással zárom soraimat."Akinek van füle hallja,akinek van szeme látja."
Üdvözlettel
Apa
Megjegyzések
Megjegyzés küldése