Ismét a Dunánál

A rakodópart mellett ültem
egy padon...
és csillogó víztükör mellett
méla némasággal hagyom
hogy emlékül  rám
régebbi érzések törjenek
emlékezem arra mikor öleltelek
némán, könnyek nélkül sírok
a folyó lassan hömpölyög tova
és csendben, feledve bánatot
a könnyeimet vitte magával a Duna.