Hol volt,hol nem volt, olyan régen volt,hogy már alig emlékszik rá valaki is.A Tokugawa sógunátus előtti időkben él Isikawa tartományban egy szamurájklán.Az idő folyása úgy hozta, hogy két fiúcska maradt csupán, hogy az Isikawa nevet tovább vigye.Egy szép napon,amikor már a két testvér a 14 éves nagyobbik és a 12 kisebb kardleckéket vett egy rangidős szamuráj felügyeletével.Az öreg szálfa egyenes tartással ült az udvar kövén egy aprócska párnán érzéketlenül figyelte a felügyeletére bízott növendékeket.A két fiú szorgalmasan gyakorolt,mígnem az ifjabbik egy váratlan mozdulattal kiverte a nagyobb testvér kezéből a kardot.Az öreg szamuráj ekkor,egy nagyot kiáltott,hogy elejét vegye a nagyobbik fiú bosszújának.Így az kénytelen volt megszégyenülten kardját a kövezetről felvéve távozni.Elérkezett az éjszaka.A kisebbik fiú is nyugovóra tért.Maga mellett tartotta a kardját nem tette fel a szobában található állványra.Mikor senki sem látta a fiú sokat gyakorolt.Az udvarházból időnként kiszökve egy öregember tanított neki pár mozgásformát és szokatlan formulát a látva mennyire érdeklődő a fiú a kard szelleme iránt.A fiú életében ezek rövid néhány percnyi idők voltak csupán,de annyi éppen elég volt,hogy tudása idő előtt formálódjon.
A fiú aludt,de úgy érezte nem szabad nagyon mélyen aludnia.Éber alvás volt az amiben pihent,elméje, akár az ugrásra kész tigris.Az éjszaka közepén szép lassan,halkan nyílt a tolóajtó.A fiú mintha nem is aludt volna,megmarkolta a kardot..A következő pillanatban lesújtott a fölé tornyosuló árnyra.A keresztvágás a belei fölött érte a nindzsát,aki figyelmetlensége miatt rajtavesztett.A tizenkétéves fiú, egy vágással megölte.Az őrség tagjai rontottak be a helyiségbe a leeső holttest robajára.A fiú ott állt véres katanával a kezében a nindzsa vérben úszó holtteste felett.Rögtön összeszaladt a ház népe,a szolgáktól az urakig mindenki ott tolongott a kis szoba körül.Mindenki látni akarata az ifjú Isikawát,aki megölt egy nindzsát.A klán legidősebb tagja az őszöreg Isikawa ballagott át a bámészkodókon.Fehér ruha volt rajta jelezve azt hogy készül a halálra.Szótlanul nézte unokáját.Elismerően,mérte végig a gyereket,aki egy felnőtt határozottságávál ált a holttest mellett.Nem szólt semmit.Attól függetlenül benne volt a tekintetében, hogy a fiút tekinti valódi örökösének.Ez a gondolat később akár egy mag kihajtott, és termést hozott.
Felnövekedve a fiú egy kiesebb úr szamurája lett.Mindig második ember volt a kiemelkedő képességei ellenére.A szomszéd földesúr várkastélyát kellett volna elfoglalni az ura megbízásából ,de helyi csatáknál többre nem futotta.A két szomszédos úr közti csetepaté mindig a fiú szolgálta földesúr javára dőlt el.Míg egy őszi borongós napon, mindkét úr döntésre akarta vinni a dolgot.Ötszáz főnyi szamurájsereg esett egymásnak a két úr földjei határán levő mezőn.A csata végén kb ötvenen maradtak.A túlélők többsége a fiú seregéből került ki.A vezető szamuráj a fiú csapatából is elesett.Így a fiú rangidősként átvette a vezetést.A jobb karja lógott egy nyílvessző tette hatástalanná.Így balkézzel emelte fel a hosszú kardot a magasba, és intett hogy előre.Igazi harci mámorral üldözték az ellenséges sereg túlélőit a magaslaton levő várkastélyukba.
Ezzel a fiú lett a földesúr fő katonája.Sokaknak nem tetszett hogy olyan fiatalon első szamuráj lett.Keresték azt a pontot ahol kikezdhetnék,de nem találták.Egy napon,ahogy a hazatért ura kastélyába, a feleségét holtan találta.Éppen egy kis birtokot kapott volna az urától ahova költözni szeretet volna a feleségével.Nagy fájdalommal a szívében szedelőzködött, és úgy tett mintha vadászni menne.Egy közeli erdőbe vette az útját,ahol egy remete szerzetes éldegélt.Rövid bolyongás után az erdő egy félreeső szegletében egy apró kunyhót talált.A kunyhóból füst szállt fel, így tudta jó helyen jár.Nagy sebbel lobbal lépett a nyugalom és csend apró szegletébe.Kis tűz égett a kunyhó közepén előtte egy remete szerzetes ült.Úgy tűnt,mintha már várta volna.Egy kérdést tett fel neki-Ki ölte meg a feleségemet?A remete, mintha meg sem hallotta volna a tűzbe bámult.A földesúr főtanácsadója ölette meg-válaszolta.Egy pénzeszacskót dobott a szerzetes mellé a földre, azzal elviharzott.Azonnal visszavágtatott a kastélyba.A nagyteremben ahol az úr a fogadásokat tartotta összeakadt a tanácsadóval.Megöletted a feleségemet-mondta röviden.Azzal előhúzta kardját.A tanácsadó öreg szamuráj lévén, nem utasíthatta vissza a kihívást.Két perc múlva halott volt.A hangoskodásra előkerült a háznép és maga a földesúr is.Intett a szolgáknak takarítsák el a holttestet.Mintha mi sem történt volna folyt tovább az élet.Tisztes kort élt meg ura mellett haja őszbe vegyült már.Egy napon éppen egy szentélyből tartott kifelé.Ballagott nagy nyugalomban lefelé a lépcsőn, a hatalmas fák között.Négy álarcos alak rontott rá.Hármat egy szemvillanás alatt megölt, a negyedikkel azonban méltó ellenfélre akadt.Váralanul érte a sebesülés amitől később elvérzett.Utolsó erejéből méltó ellenfelét is megölte.Elindult folytatta az útját,mintha fel akart volna szállni a lovára.Hirtelen térdre esett.Forgott vele a világ.Látta,ahogy a magas fák között átszüremlik a fény.Megbékélt egy pillanat alatt.Előre esett arccal a földre.Halála után méltó temetést kapott.Neve sokáig fennmaradt,mint helyi legenda.Lelke nem került a pokolba, valahol félúton bolyongott a fehér fény és a sötétség között,egészen a következő újjászületéséig.Amikor is Magyar földön született újjá,de ez már másik történet.
A fiú aludt,de úgy érezte nem szabad nagyon mélyen aludnia.Éber alvás volt az amiben pihent,elméje, akár az ugrásra kész tigris.Az éjszaka közepén szép lassan,halkan nyílt a tolóajtó.A fiú mintha nem is aludt volna,megmarkolta a kardot..A következő pillanatban lesújtott a fölé tornyosuló árnyra.A keresztvágás a belei fölött érte a nindzsát,aki figyelmetlensége miatt rajtavesztett.A tizenkétéves fiú, egy vágással megölte.Az őrség tagjai rontottak be a helyiségbe a leeső holttest robajára.A fiú ott állt véres katanával a kezében a nindzsa vérben úszó holtteste felett.Rögtön összeszaladt a ház népe,a szolgáktól az urakig mindenki ott tolongott a kis szoba körül.Mindenki látni akarata az ifjú Isikawát,aki megölt egy nindzsát.A klán legidősebb tagja az őszöreg Isikawa ballagott át a bámészkodókon.Fehér ruha volt rajta jelezve azt hogy készül a halálra.Szótlanul nézte unokáját.Elismerően,mérte végig a gyereket,aki egy felnőtt határozottságávál ált a holttest mellett.Nem szólt semmit.Attól függetlenül benne volt a tekintetében, hogy a fiút tekinti valódi örökösének.Ez a gondolat később akár egy mag kihajtott, és termést hozott.
Felnövekedve a fiú egy kiesebb úr szamurája lett.Mindig második ember volt a kiemelkedő képességei ellenére.A szomszéd földesúr várkastélyát kellett volna elfoglalni az ura megbízásából ,de helyi csatáknál többre nem futotta.A két szomszédos úr közti csetepaté mindig a fiú szolgálta földesúr javára dőlt el.Míg egy őszi borongós napon, mindkét úr döntésre akarta vinni a dolgot.Ötszáz főnyi szamurájsereg esett egymásnak a két úr földjei határán levő mezőn.A csata végén kb ötvenen maradtak.A túlélők többsége a fiú seregéből került ki.A vezető szamuráj a fiú csapatából is elesett.Így a fiú rangidősként átvette a vezetést.A jobb karja lógott egy nyílvessző tette hatástalanná.Így balkézzel emelte fel a hosszú kardot a magasba, és intett hogy előre.Igazi harci mámorral üldözték az ellenséges sereg túlélőit a magaslaton levő várkastélyukba.
Ezzel a fiú lett a földesúr fő katonája.Sokaknak nem tetszett hogy olyan fiatalon első szamuráj lett.Keresték azt a pontot ahol kikezdhetnék,de nem találták.Egy napon,ahogy a hazatért ura kastélyába, a feleségét holtan találta.Éppen egy kis birtokot kapott volna az urától ahova költözni szeretet volna a feleségével.Nagy fájdalommal a szívében szedelőzködött, és úgy tett mintha vadászni menne.Egy közeli erdőbe vette az útját,ahol egy remete szerzetes éldegélt.Rövid bolyongás után az erdő egy félreeső szegletében egy apró kunyhót talált.A kunyhóból füst szállt fel, így tudta jó helyen jár.Nagy sebbel lobbal lépett a nyugalom és csend apró szegletébe.Kis tűz égett a kunyhó közepén előtte egy remete szerzetes ült.Úgy tűnt,mintha már várta volna.Egy kérdést tett fel neki-Ki ölte meg a feleségemet?A remete, mintha meg sem hallotta volna a tűzbe bámult.A földesúr főtanácsadója ölette meg-válaszolta.Egy pénzeszacskót dobott a szerzetes mellé a földre, azzal elviharzott.Azonnal visszavágtatott a kastélyba.A nagyteremben ahol az úr a fogadásokat tartotta összeakadt a tanácsadóval.Megöletted a feleségemet-mondta röviden.Azzal előhúzta kardját.A tanácsadó öreg szamuráj lévén, nem utasíthatta vissza a kihívást.Két perc múlva halott volt.A hangoskodásra előkerült a háznép és maga a földesúr is.Intett a szolgáknak takarítsák el a holttestet.Mintha mi sem történt volna folyt tovább az élet.Tisztes kort élt meg ura mellett haja őszbe vegyült már.Egy napon éppen egy szentélyből tartott kifelé.Ballagott nagy nyugalomban lefelé a lépcsőn, a hatalmas fák között.Négy álarcos alak rontott rá.Hármat egy szemvillanás alatt megölt, a negyedikkel azonban méltó ellenfélre akadt.Váralanul érte a sebesülés amitől később elvérzett.Utolsó erejéből méltó ellenfelét is megölte.Elindult folytatta az útját,mintha fel akart volna szállni a lovára.Hirtelen térdre esett.Forgott vele a világ.Látta,ahogy a magas fák között átszüremlik a fény.Megbékélt egy pillanat alatt.Előre esett arccal a földre.Halála után méltó temetést kapott.Neve sokáig fennmaradt,mint helyi legenda.Lelke nem került a pokolba, valahol félúton bolyongott a fehér fény és a sötétség között,egészen a következő újjászületéséig.Amikor is Magyar földön született újjá,de ez már másik történet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése