Régen történt,de történhetett volna akár tegnap is.
Az öreg aranyásó szikár alakjával jellegzetes figurája volt az alaszkai kincskeresőknek.Hosszú csapzott hajával szakállával, arca akár egy bibliai prófétáé is lehetett volna.Öltözéke mindig rendeztet,de szegényes, és kopottas volt.
Nevenincs város kocsmáiban is, ahová olykor, olykor betévedt,szánalommal vegyes rémülettel tekintettek rá az emberek.Az öreg,aki valójában nem is volt olyan öreg,mindig különös hatással volt az emberekre.Megvolt benne a belső nagyság,ami sugárzott belőle,de valahogy az eredményei,nem igazolták ezt.Így valójában kategórián kívüli volt.
Már hét éve nem talált semmi komoly lelőhelyet,egyetlen komoly aranyrögöt sem,csak némi aranyport olykor, amiből éppen hogy fent tudta tartani magát.Ezért is pusmogtak a háta mögött,hogy el van átkozva, és azért olyan szerencsétlen.
Az öreg látszólag sohasem foglalkozott mások véleményével,de valójában tudta,hogy milyen szóbeszéd járja.Bántotta ez a dolog ,de valójában úgy mutatta,hogy nem tud semmiről.Ezért aztán amikor előkerült,és bevásárolt,amikor szegényes élelemkészletét pótolja, jórészt közömbös külsőt mutatott.Aztán ugyanúgy,ahogy jött, nagy hátizsákjával a hátán távozott.
Az erdőben élt,egy maga ácsolta gerendaházban.Egy eldugott helyen ásta földbe a járatát,ahol senki sem gondolta,hogy lehet bármi is.Egy szép napon aztán hatalmas aranyrögöt talált.Annyira elvakult volt,hogy nem hitte,hogy valódi arany, és még csak figyelemre sem méltatta.Félrehajította,és a fáklyáját máshova helyezve továbbásott.Alig haladt előre egy keveset, beomlott mögötte az alacsony feltárójárat.Nem esett kétségbe,de tudta,hogy amennyi ereje csak van össze kell szednie ,hogy kiássa magát mielőtt elfogy a levegője.Nagy erőfeszítés árán sikerült is neki a felszínre vergődnie.Fogalma sem volt hol kötött ki az erdőben.Bolyongott, és hajnaltájra megtalálta a házát.Odabent tüzet rakott,levetett fagyos nyirkos ruháit és a vaskályha mellé rakta száradni.Amikor a ruhái már majdnem megszáradtak,jól megrakta kályhát és lefeküdt aludni.Az álmában is a járatban dolgozott,már az álmai is elmúltak,semmit sem képzelt sem a jövőről, csak a valós éltéről álmodott.Újraálmodta ami vele történt napközben.Amikor álmában,ahhoz részhez ért,hogy félredobja a nagy aranyrögöt,hirtelen felébredt.Jeges veríték verte ki,mintha még mindig odakint lenne az erőben bolyongna.A házban kellemes meleg volt,de ő fázott.Iszonyat töltötte el,mert rájött mit tett.Alig várta,hogy reggel legyen és munkához kezdhessen.Úgy gondolta a beomlott rész kiásásával,még van esélye megtalálni a nagy rögöt.
Reggel minden úgy lett ahogy gondolta.Sikerült többnapi hosszú kemény munkával kiásni a beszakadt részt.A nagy rögöt, sohasem találta meg .
A nagy álma elúszott.Attól fogva, már nem volt ugyanaz az ember többé.
Az öreg aranyásó szikár alakjával jellegzetes figurája volt az alaszkai kincskeresőknek.Hosszú csapzott hajával szakállával, arca akár egy bibliai prófétáé is lehetett volna.Öltözéke mindig rendeztet,de szegényes, és kopottas volt.
Nevenincs város kocsmáiban is, ahová olykor, olykor betévedt,szánalommal vegyes rémülettel tekintettek rá az emberek.Az öreg,aki valójában nem is volt olyan öreg,mindig különös hatással volt az emberekre.Megvolt benne a belső nagyság,ami sugárzott belőle,de valahogy az eredményei,nem igazolták ezt.Így valójában kategórián kívüli volt.
Már hét éve nem talált semmi komoly lelőhelyet,egyetlen komoly aranyrögöt sem,csak némi aranyport olykor, amiből éppen hogy fent tudta tartani magát.Ezért is pusmogtak a háta mögött,hogy el van átkozva, és azért olyan szerencsétlen.
Az öreg látszólag sohasem foglalkozott mások véleményével,de valójában tudta,hogy milyen szóbeszéd járja.Bántotta ez a dolog ,de valójában úgy mutatta,hogy nem tud semmiről.Ezért aztán amikor előkerült,és bevásárolt,amikor szegényes élelemkészletét pótolja, jórészt közömbös külsőt mutatott.Aztán ugyanúgy,ahogy jött, nagy hátizsákjával a hátán távozott.
Az erdőben élt,egy maga ácsolta gerendaházban.Egy eldugott helyen ásta földbe a járatát,ahol senki sem gondolta,hogy lehet bármi is.Egy szép napon aztán hatalmas aranyrögöt talált.Annyira elvakult volt,hogy nem hitte,hogy valódi arany, és még csak figyelemre sem méltatta.Félrehajította,és a fáklyáját máshova helyezve továbbásott.Alig haladt előre egy keveset, beomlott mögötte az alacsony feltárójárat.Nem esett kétségbe,de tudta,hogy amennyi ereje csak van össze kell szednie ,hogy kiássa magát mielőtt elfogy a levegője.Nagy erőfeszítés árán sikerült is neki a felszínre vergődnie.Fogalma sem volt hol kötött ki az erdőben.Bolyongott, és hajnaltájra megtalálta a házát.Odabent tüzet rakott,levetett fagyos nyirkos ruháit és a vaskályha mellé rakta száradni.Amikor a ruhái már majdnem megszáradtak,jól megrakta kályhát és lefeküdt aludni.Az álmában is a járatban dolgozott,már az álmai is elmúltak,semmit sem képzelt sem a jövőről, csak a valós éltéről álmodott.Újraálmodta ami vele történt napközben.Amikor álmában,ahhoz részhez ért,hogy félredobja a nagy aranyrögöt,hirtelen felébredt.Jeges veríték verte ki,mintha még mindig odakint lenne az erőben bolyongna.A házban kellemes meleg volt,de ő fázott.Iszonyat töltötte el,mert rájött mit tett.Alig várta,hogy reggel legyen és munkához kezdhessen.Úgy gondolta a beomlott rész kiásásával,még van esélye megtalálni a nagy rögöt.
Reggel minden úgy lett ahogy gondolta.Sikerült többnapi hosszú kemény munkával kiásni a beszakadt részt.A nagy rögöt, sohasem találta meg .
A nagy álma elúszott.Attól fogva, már nem volt ugyanaz az ember többé.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése