Emlékszem Tunyó,amikor 1985-ben a szolnoki P.Mobil fellépés alatt lejöttél a színpadról.
Ott álltam közel.Egymás szemébe néztünk.Két világ voltunk akkor.Te a rocker, én az átlaggyerek.
Nagyra becsültelek.Láttam rajtad,hogy megvan a véleményed a magamfajtáról,és mégis sohasem bántanál meg azzal,hogy ezt kimondod.
A köztünk levő, néma kommunikáció, ezt sugallta ott, és akkor.Elkezdtem, ezután figyelni a koncertet(mert véletlenül sodródtam oda),és átéreztem mennyire jók vagytok.Mint később kiderült, az volt akkori búcsúturnétok.
Természetesen a történet folytatódott.
Meglepődtem, amikor távoztál közülünk.Legyen béke neked, odaát.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése