Álmomban

Magas hegyek között jártam.Egy barlangban egy öreg ember utat mutatott.Egy magányos fa tövében csodát leltem.A fa tetejéről a világot néztem. A felhők mögött ott volt a föld. Csak ültem a békességben, és néztem a felhők tengerét.Mögötte ott volt a világ,de csak mély megfoghatatlan béke volt az, ami érdekelt.Aztán felébredtem.A szobám egyszerűsége lett a valóság.Szép álom volt,ahogy az emlékképek visszaidéződnek.