Egy napon egy ember a forgalmas utcán összegyűrt egy papírdarabot.Hanyag mozdulattal dobta maga mellé a földre,aztán sietett tovább, az utca forgatagában.A papírgalacsin sokáig ugyanott hevert.Egy hatalmas teherautó szele lefújta az úttestre, és úgy gurult görgött tovább, ahogy a járművek suhantak mellette.Egy idő múlva nagy szélroham fújta vissza ismét a járdaszigetre.Az utca járókelői sorra elhaladtak mellette.Észre sem vették.Gyerekek jöttek arra, rugdosni kezdték,aztán megunták, és magára hagyták.A galacsin a fal mellett maradt, a maga jelentéktelenségében.Egy fiatal pár jött arra.A fiatalember véletlenül belerúgott a papírgolyóba.Párja a csinos fiatal lány észrevette, amikor elégurult a galacsin.Jókedvűen taposta szét,majd továbbsétáltak, mintha mi se történt volna.Egy hajléktalan figyelte maga előtt a járdát,ahogy a szemben levő ház ajtajában üldögélt.Figyelte az apró jelenetet.Fáradt borgőzös arcán látszott, hogy kíváncsiság ébredt benne.Rozoga teste nagy erőfeszítést tett, amint feltápászkodott a kapualjból.A széttaposott galacsinhoz sietett.Lehajolt, és felvette.A járókelők, undorodva kerülgették.Remegő kézzel bontotta ki a papírt,mintha csak kincset lelt volna.Egyetlen szó volt rajta - SZERETLEK.
Elmosolyodott, régi emlékek jöttek felszínre belőle.A messze lévő pár után nézett,arra gondolt,hogy nem maradnak majd együtt sokáig.
Egy éven belül, a fiatal pár útja szétvált.
Az öreg hajléktalan,amennyire csak lehetett, rendbe szedte magát.Megfürdött, megborotválkozott,tiszta ruhákban kezdett járni.Fél év alatt, leszokott az italról.Alkalmi munkákat is kapott, időnként.Szerelmes lett, az egyik szociális munkás hölgybe. Arca kisimult, fiatalossá vált.Amikor, időnként a tükörbe nézett, eszébe jutott a galacsin.Hálát adott a szerencséjének, hogy akkor, és ott. felkelt, és elolvasta a cetlit.
Egy szép napon, eltűnt.
A hajléktalanszállón, ahol lakott,nem látták többet.
Egy padon ült, amikor utolérte a halál.Mosolygott, és a papírfecnire gondolt.
Az egyetlen fontos szóra gondolt, ami összefoglalta az egész életét.
Szeretlek,szeretlek ismételte magában.......elégedetten távozott az életből.
A holttestét sokáig nem vették észre.Akik megtalálták, csodálkozva nézték a kellemes mosolyú halottat.
Vajon, mire gondolhatott - találgatták.
Elmosolyodott, régi emlékek jöttek felszínre belőle.A messze lévő pár után nézett,arra gondolt,hogy nem maradnak majd együtt sokáig.
Egy éven belül, a fiatal pár útja szétvált.
Az öreg hajléktalan,amennyire csak lehetett, rendbe szedte magát.Megfürdött, megborotválkozott,tiszta ruhákban kezdett járni.Fél év alatt, leszokott az italról.Alkalmi munkákat is kapott, időnként.Szerelmes lett, az egyik szociális munkás hölgybe. Arca kisimult, fiatalossá vált.Amikor, időnként a tükörbe nézett, eszébe jutott a galacsin.Hálát adott a szerencséjének, hogy akkor, és ott. felkelt, és elolvasta a cetlit.
Egy szép napon, eltűnt.
A hajléktalanszállón, ahol lakott,nem látták többet.
Egy padon ült, amikor utolérte a halál.Mosolygott, és a papírfecnire gondolt.
Az egyetlen fontos szóra gondolt, ami összefoglalta az egész életét.
Szeretlek,szeretlek ismételte magában.......elégedetten távozott az életből.
A holttestét sokáig nem vették észre.Akik megtalálták, csodálkozva nézték a kellemes mosolyú halottat.
Vajon, mire gondolhatott - találgatták.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése