Az orákulum

Reggel volt a reggeli első cigi annak, aki dohányzik meghatározó lehet.
A fiatalember a konyha mellett üldögélt.Az orákulum álmosan pongyolában
jött elő,hogy az első cigi varázsa az övé legyen.Pontosan tudom,mit akarsz-mondta.
A fiatalember érezte,hogy ez így is van.Aztán beszélni kezdett.
A fiatalember pontosan tudta, amit hallani fog,az fontos lesz az életében.
Jegyezd meg, sosincs alkalmas pillanat, és körülmény.
Folyamatok vannak.Legtöbbször csak a lehetőség van meg
a pillanatokban, a körülményekben, az emberekben.
Ha van elég türelmed ezekből kihozni, ami bennük van,
akkor teljes életet élhetsz,ha nem mindíg futni fogsz a dolgok
után.A helyzetek, és az emberekben rejlő lehetőségek elúsznak előled.

Már sokszor elúsztak-jelentette ki a srác határozottan.
Tudom, válaszolt az orákulum,pont azért mondtam.
A cigaretta füstje lassan gomolygott a levegőben.A pillanat hosszúra nyúlt
mint amikor a szerelem,vagy a nagy igazságok dolgai sűrűsödnek össze.Aztán néma csend lett.Nem mintha előtte nem lett volna az,de ez valahogy más volt.
Senki sem szólt többet.Az orákulum hallgatott, hosszasan nézte fiatalember arcát, és mosolygott.