A ragaszkodás

Gyere ide-szólt az öreg szufi szerzetes.
Guggolj le, és markolj meg egy marék száraz homokot.
A fiatal fiú tétovázva guggolt le,és azt tette amit az öreg mondott.
Habozva tette, amit kértek tőle.Felnézett nézte az öreg szakállas arcot,úgy tünt,mintha az öreg mindig mosolyogna.Szorítsd jó erősen, és állj fel -hangzott az újabb kurta felszólítás.Tartsd magad elé a kezed, és figyeld mi történik.-folytatódott az utasítássorozat.A fiú engedelmeskedett,és figyelni kezdte mi történik.Szép lassan a homokszemek peregni kezdtek az ökléből.Eltelt egy negyed óra.Most nyitsd ki a markod úgy,hogy előtte fordítsd felfelé a tenyered-szólt ismét az öreg. Nyisd ki a kezedet a szorításból.A fiú megtette.Alig volt benne száraz homok.Látod így veszted el azokat a dolgokat,amihez erőssen ragaszkodsz.Gyere, máskor is. Azzal faképnél hagyta a fiút, és elégedett mosollyal az arcán, távozott.